Oszcillációs frekvenciaváltozás

Sajàt egoista gondolkodásunk miatt gyakran nézzük meg a világot materiális szempontból, ami viszont aláássa saját szellemi képességeinket.

Mivel számtalan megtestesülés van, az emberek a reinkarnációs ciklusban vannak.

Amint meghalunk és a fizikai halál bekövetkezik, ún. Oszcillációs frekvenciaváltozás zajlik, amelyben egy teljesen új, de még mindig ismerős életszakaszt tapasztalunk.Eljutunk a “túlvilágba”, olyan helyre, amely a világon kívül létezik (a továbbiakban nincs semmi köze a keresztyénséghez). Ezért nem “semmi“, feltételezett, “nem létező szint” lépünk be, amelyben minden élet teljesen kialudt, és egyáltalán nem létezik. Az ellenkezője a helyzet. Semmi sem létezik (a semmiből semmi sem merülhet fel, semmi nem juthat semmihez), sokkal inkább az emberek örökre inkarnálódnak, és újra és újra beilleszkednek a különböző életbe,egy nap a saját reinkarnációs ciklusuk elsajátítására.

Végső soron a reinkarnációs ciklus aspektusa szintén halhatatlan lényekké tesz minket.

Amikor meghalunk, létünk nem tűnik el, nem tűnnek el azonnal, és soha többé nem térünk vissza, soha többé nem fogjuk megélni az élet boldogságát, de élni fogunk. Egy másik világban maradunk egy nyilvánvaló pillanatra, és újonnan újjászületettek, új fizikai ruhát, új életet, új körülményt adva, mert újra kell elsajátítani.

Az életből az életbe, akkor is fejlődünk, új erkölcsi nézetekhez jutunk, és megtapasztaljuk a tudatosság legkülönbözőbb szintjeit.A lelkünk halhatatlan, soha nem tűnik el.

Mi továbbra is létezünk, folyamatosan egy dualitárius világba születtünk, és így mindig megvan az esélyünk, hogy virágozzon saját tudatállapotunkkal.

A világ változik, egyre több ember kezd el azonosulni saját lelkével, és munkálkodik egy pozitív gondolkodási spektrum megvalósításán.

Ugyanígy egyre többen is tudatában vannak annak, hogy nincs halál a hagyományos értelemben, és mindannyian örökké élünk.

Treszkay